érzelmek

Hogyan lehetsz szabad?

Mi az elengedés igazi célja? Hogy szabad lehess. Az elengedést sokan úgy képzelik el mint egy eszközt arra, hogy megszabaduljanak a kellemetlen érzelmeiktől. Persze, ki ne szeretne tőlük megszabadulni? Az elengedés ennél sokkal többről is szól.

balloon-706083_640Megszokott, hogy valami annál sikeresebb, minél több energiát, fektetnek bele, minél több az erőlködés. Az elengedéssel ez pont fordítva van. Minden „elengedni akarás”, az eredményhez ragaszkodás. Ahhoz, hogy egy tárgyat elengedj, csak a kezed kell kinyitnod. Szabadon esik ki a kezedből és te is szabaddá váltál tőle. Ennyire egyszerű.

Amíg ragaszkodsz valamihez, az fogva tart. Az érdekes ebben, hogy a negatív érzéseket többnyire az tartja a helyén, hogy „meg akarsz szabadulni tőle”, vagy „nem akarsz tudni róla”. Ez az ellenállás. Aminek ellenállsz, szintén fogva tart. Az ellenállás ugyanúgy, mint a ragaszkodás, energiabefektetés. Maga az erőfeszítés, ami valaminek a távol tartására irányul, ott tartja a, hiszen ahhoz hogy kontrollálható legyen, „meg kell ragadni”.

A gondolatok harcosa vagy?

Gyakran a gondolatok vissza-visszatérnek és néha már úgy érezzük, hogy az egész világgal háborúzunk – a fejünkben. Az egyik lehetséges eset, hogy valakivel egy konfliktust szeretnénk megoldani, vagy esetleg lejátszani fejben, hiszen „nekünk van igazunk” (legalábbis így gondoljuk). Ez idővel igen fárasztó tud lenni és teljesen negatív irányba hangol, így az életünkre és a kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét.

gondolatokA másik lehetőség szerint felmerül néhány ötlet, amivel megpróbáljuk elterelni a figyelmünket a gondolatainkról, például leülünk a TV elé. Vagy fogyasztunk valamit, ami megállítja ezt a belső párbeszédet. Ez többé-kevésbé sikerül is, csakhogy hosszú távon több kárt okoz, mint amennyit használ.

Amikor logikusan próbáljuk megoldani a gondolatok áradatát, átmenetileg úgy tűnhet, hogy sikerült túljutni rajta (amikor megmagyarázzuk, hogy nem mi vagyunk a hülyék és egyébként is igazunk van). Egy ideig, aztán azon kapjuk magunkat, hogy megint beindul a szellemi taposómalom.

Amíg megpróbálunk megszabadulni a gondolatainktól, addig az elnyomás. Az miért baj? Hiszen átmenetileg megoldotta a problémát? Azért, mert besöpörjük a szőnyeg alá és idővel orra bukunk benne. Lesz olyan alkalom, amikor valaki, valami újra előhozza a történetet.

Próbálkoztam mindenfélével, de mégsem működött…

Az utóbbi évtizedekben néhány keleti tan értelmezése szerint meg kell tanulnunk bánni az elmével. Nagyon leegyszerűsítve, ezek alapján érhetnénk úgy, hogy az elménket rá kell venni, hogy hallgasson el, valamilyen meditációval (ez a téma is megérdemelne egy kis helyreigazítást), vagy koncentrációs gyakorlattal. Ez a legtöbbször nem így működik. Ha valaki próbálta már, tudja, hogy ez így önmagában csak még több feszültséget okoz. Ilyenkor a rossz végéről fogjuk meg a dolgot, az okozatot próbáljuk megváltoztatni az ok helyett.

Vajon honnan származnak a gondolatok, mi motiválja azokat?

A gondolatokat az érzelmek befolyásolják és táplálják. Ennek valószínűleg az ellenkezőjét tanultuk, de ha belegondolunk például a hétköznapokban, ha valaki olyannal találkozunk, akivel kapcsolatban érzelmileg érintettek vagyunk, pozitív, vagy negatív értelemben, akkor a vele kapcsolatos gondolataink is olyan színezetűek. Attól vagy egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen tudunk eltérni.

Például utáljuk a főnökünket, mert mindig lekezel, és egyébként sem ismeri fel, hogy őstehetségek vagyunk, nem dicséri, ünnepli a pozitív tulajdonságainkat, és egyébként is már rég aktuális lenne, hogy fizetés emelést kapjunk az első hónap után. Ha már eleget háborúztunk vele a fejünkben, amikor rá gondolunk, bármennyire is szeretnénk – mert az „helyes”, nem fogunk tudni szeretetet érezni iránta. Vagy ha mégis, azt csak rövid ideig, majd újra kezdődik minden.

Mi hát a megoldás?

Az elengedés. Igen sokszor tapasztaltam, saját magam is, és ügyfeleim is, hogy amikor egy ilyen gondolatmenettel, témával foglalkoztunk, a mögötte rejlő érzelmeket elengedtük, akár percek alatt csend és béke lett ott, ahol előtte a gondolatok háborúztak. Az is előfordult, hogy akivel gyakoroltuk az elengedést, annyira jól sikerült, hogy közben el is felejtette, hogy miért jött.

Ez nem azt jelenti, hogy ami el lett engedve, az törlődik az emlékezetünkből, hanem a mögötte húzódó érzelmek felszabadultak, átalakultak valami pozitívvá, így nem érezzük többé ügynek. Már nem probléma, csak egy emlék.

Mit tehetek még?

Mindenképpen érdemes észben tartani, hogy figyeljük magunkat, mielőtt ezek a gondolatok elkezdenének önálló életet élni, mindig van egy szakasz, amikor „belepörgünk” a történetbe. Mindig van valamilyen alapja a nézőpontunkból, például sértve érezzük magunkat, de mi magunk csinálunk belőle „katasztrófafilmet”.

Ezt megelőzhetjük azzal, ha észnél vagyunk és ha van mód rá, akkor tisztázzuk azzal, aki érintett ahelyett, hogy gondolati síkra terelnénk a problémát. Ha nem tudjuk, akkor engedjük el azt az érzést, ami a gondolatok özönét elindítaná.

Az elengedést és mindazt, hogy hogyan működnek az érzelmeid, a gondolataid, megtanulhatod az Elengedés Módszertana tanfolyamokon, vagy egyéni ügyfélként szívesen segítek, az elengedés folyamatában.

Ki a főnök? Az érzelmek, vagy te?

Nap, mint nap szembesülünk velük, a részünkké váltak, mégse tudjuk kezelni őket. Amint felbukkannak negatív érzelmek, bármit megtennénk, hogy megszabaduljunk tőlük. Ha pozitívak jelennek meg, idővel gondot okoznak, hiszen nem szeretnénk elveszíteni, és már meg is jelent a negatív.

woman-356083_640

Az érzelmek kaptak egy romantikus felhangot aminek köszönhetően már magyarázattal is szolgál az irodalom, hogy miért is ragaszkodjunk hozzájuk. Nem túl hasznos. Miért? Mert ha ragaszkodunk érzelmekhez, nem engedjük meg magunknak, hogy még jobb legyen. Aztán az, amit fogva tartunk, idővel a negatív irányba csúszik. Ez az egyik oka a párkapcsolatokban az érzelmek „kihűlésének”.

Egy dolgot tisztázzunk. A szeretet és  a boldogság, nem érzelmek. A klasszikus értelemben legalábbis. Túl vannak az érzelmek világán. A lényünk alapjai. Nem valami olyasmi, mint valami kegy, hogy valakinek van, vagy nincs. Gyerekkorban mindannyian képesek voltunk szeretettel, kíváncsian nézni a világra, pár év alatt ennek már a nyoma sem marad. Azt hihetjük, hogy ki kell érdemelni. Ez aztán még jobban összezavarja a dolgokat.

Mi hát az oka a boldogtalanságnak?

Az érzelmek. Nemcsak ragaszkodunk hozzájuk, hanem egyenesen beazonosultunk velük. Nem az hangzik el, hogy „dühöt vagy félelmet érzek”, hanem „dühös vagyok, félek”. Ezek aztán napról-napra beárnyékolják a boldogságunkat, elfedik a szeretet képességét. Minél több réteget gyűjtünk össze, annál kevesebb „fény jut be”. Ezért vannak negatív hatással az életünkre, a kapcsolatainkra, az egészségünkre.

Érzelmek … hogyan működnek?

Az érzelmeket tanultuk. Születésünk óta folyamatosan mintákat láttunk, amihez az a megértés kapcsolódott, hogy azokkal elérhetjük, amit akarunk.

Egy példa erre: láttuk, hogy amikor Anyu már megint a kedvenc sorozatát nézi ahelyett, hogy vacsorát főzne, Apu dühös lesz. Amikor dühös lesz, és ennek hangot ad. Lehet, hogy Anyu mégis inkább nekiáll főzni. Apu elérte, amit akart.

Ezt az egészet a gyerkőc is érzi. Lesz egy pillanat, amikor összeáll neki a kép, hogy ha dühös lesz, azzal elérheti, amit akar. Megtanulja, hogy a düh a kontroll eszköze. Ez pedig a saját későbbi párkapcsolatában fel fog bukkanni több-kevesebb sikerrel.

Amit megtanultunk, annak a másik oldalát is megtanuljuk, tehát azt, hogy mások érzelmeire hogyan reagáljunk, például a düh esetében, az alá vagy fölé rendeltségtől függően félünk, vagy visszatámadunk. A szülőket kár ezért hibáztatni, hiszen ők is így tanulták, és ez így megy a dinoszauruszok óta.

Akkor most mit kezdjek velük?

Nagyon jó példa lehet, ahogy a színészek működnek. Ahhoz, hogy hitelesen alakítsák a szerepet, a szerep érzelmi világát is magukra öltik. Bár sokan el sem tudják képzelni, de a színészek is emberek. Amikor nem játszanak, a saját, személyes életüket élik. Ahogy a darab véget ér, kilépnek a szerepből és a szülői értekezleten már nyoma sincs Otellónak vagy Hamletnek.

Az érzelmekkel ez ugyanígy működik. A kulcsszó a tudatosság. A színészek ezt azért tudnak az érzelmek világába ki-be lépni, mert megtanultak bánni velük. A sok próba folyamán szándékosan felvették más emberek érzéseit. Így megtanulták (ezt bizonyos értelemben lehet érzelmi intelligenciának is nevezni), hogy hogyan bánjanak velük. Egyszerűen tapasztalatot szereztek, építettek fel.

Oké, de miért is jó ez neki?

Mert amikor a következő alkalommal elborítja egy érzelem a magánéletében, arra tudatosabb, már nem „csúszik bele”, nem azonosul vele, nem veszi az át az irányítást. Ha tudatos, akkor pedig van választása. Ha elég tapasztalattal rendelkezel, tudhatod, hogy egy dühkitörés vagy egy nagy dráma soha nem hozta a kívánt eredményt, mondhatni inkább csak rontott a helyzeten.

Miért jó ez nekem?

Ahogy az érzelmekhez való meglehetősen zavaros viszonyunkat is tanultuk, megtanulhatjuk rendbe tenni őket, a viszonyunkat az érzelmekhez, önmagunkat és a kapcsolatainkat. A kulcsszó az

Elengedés

Egy negatív érzelmekkel túlfűtött helyzetben ha figyelsz, észreveheted, hogy az érzelmeket te magad táplálod, te magad szorítod. Az érzelmek maguktól jönnének-mennének, ugyanúgy, ahogy egy, a kézben szorított tárgy az ujjak kinyitásával magától lehull. Ez a példa is mutatja, hogy maga az elengedés egyszerű, az átmeneti nehézséget az okozza, hogy megszoktuk a szorítást.

Erre vannak a gyengéd módszerek, amik segítenek felismerni, hogy mindig is mi voltunk a főnökök, nem az érzelmek. Ilyen például az: Elengedés Módszertana

Védd magad!?

Biztos voltál már olyan helyzetben, amikor valaki mondott valamit rólad, erre elborítottak az érzelmek, és úgy érezted, hogy meg kell védened magad. Amikor lehetőségünk van megvédeni magunkat, legtöbbször vagy nem érünk el vele semmit, vagy csak ront a helyzeten. Biztos, hogy jó ötlet az, hogy védd magad?

A védekezés ott indul, hogy elhisszük, hogy mi azoknak az ítéleteknek és véleményeknek az összessége vagyunk, amit mások látnak vagy gondolnak rólunk.

Csecsemőkorban, tanultuk azt az üzenetet, hogy „ha nem vagyok jó, az életem veszélybe kerül”. Ha nincs szeretet, nincs élet – így áll össze a történet. Viszont ha jól sejtem, már nem vagyunk csecsemők. Így könnyen belátható, hogy ez a történet már idejétmúlt.

A megoldás annak a felismerése, hogy mások gondolatai és ítéletei – mások gondolatai és ítéletei, semmi több. Még csak a saját gondolataid, ítéleteid, legyen az jó vagy rossz – sem te vagy.

Ennél végtelenül több vagy!

A nekifeszülés helyett lehetnénk bőkezűek és akár meg is engedhetnénk, hogy azt gondoljanak rólunk, amit akarnak. Mert ha belegondolsz, te sem vennéd szívesen, ha mások akarnák szabályozni, hogy te mit gondolj. Mindegy, hogy kinek van igaza.

Ha meg tudod engedni neki, hogy azt gondoljon, amit akar, megszabadulhatsz attól a tehertől, hogy szabályozd mások gondolatait. Mennyivel lehetne könnyebb az életed, ha nem lennél mindenki gondolatrendőrsége?

Előfordul, hogy azért nem tudunk ezzel mit kezdeni, mert érzelmileg érintettek vagyunk a témában, és ez megakadályozhatja a változást.

Az Elengedés Módszertana tanfolyamon bővebben meg tudom mutatni, hogy hogyan tudod mindezt egyszerűen, hatékonyan és könnyedén elengedni.

Az Elengedés Módszertanáról:
http://www.tobbminttudat.hu/?p=66

A tanfolyam részletei:
http://www.tobbminttudat.hu/?p=129

Ez az oldal cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s jogszabály szerint (2002/58/EC uniós irányelv) kötelező tájékoztatni a weboldalra érkező látogatókat, hogy a weboldal személyes adatokat gyűjt az ún. Cookie-k (magyar nevén: “sütik”) használatával, és hogy ezek a látogató számítógépén tárolódnak. A cookie-k tárolását megakadályozhatja a használt böngésző megfelelő módon történő átállításával.

Bezárás