Az állatok olyanok, mint mi vagyunk? Vannak, akik nemcsak családtagként tekintenek az állatkákra, hanem egyenesen szőrös kis gyerekekként. Hogyan lehet rajtuk másképp segíteni?
Ugyanúgy működnek, mint az emberek. Ugyanúgy éreznek, csak nem tudják olyan választékosan szavakkal kifejezni magukat. De aki rájuk hangolódik, egy kis nyikkantásból már tudhatja, ha valami baj van.
Több alkalommal alakult úgy, hogy az ügyfelem egy kisállat volt, aki olyan problémával kapcsolatban kért segítséget, amivel más nem tudott mit kezdeni. Ilyen esetekben általában a kineziológiai oldást, vagy ahhoz hasonló módszert (pl. AFT) használok, méghozzá a gazdin keresztül – és bármilyen hihetetlen, de működik.
Izomteszttel kiteszteltem, hogy hol van az elakadás és ezeknek megfelelően korrekciókat végeztünk el, ezek valamilyen mozdulatsort vagy szöveg felolvasását jelentik.
Az, amit ilyenkor feloldunk. olyan hiedelmek, blokkok, amiket magáévá tett, és ezek a hiedelmek, érzések elraktározódtak a testben. Ilyen hiedelem lehet a sok közül az, ha kiskorában nem törődtek vele, és ezt úgy könyveli el, hogy nem érdemli meg a szeretetet, nem szerethető. Ezek a hiedelmek aztán az egész életre rányomják a bélyegüket és akár fizikai problémákat is tudnak okozni.
Ahogyan az ember is, ha rossz cipőt választ, ha az nyomja a lábát és nem cseréli le, az egész vázrendszerre hatással lehet, és végül akár hát vagy fejfájást is okozhat. Hasonlóképpen hatással lehetnek akár az egészségre is a hiedelmek.
Az egyik gazdi meg is kérdezte, hogy „ez a kis szőrmók hogyan lehet képes ilyesmit érezni?”
Ezek érzések, rezdülések, amiket kutatók rengeteg munkával beazonosítottak és rendszerbe szedtek. A test okosabb, mint gondolnánk, jelez is, ha valami nem stimmel. Vannak rendszerek, iskolák, amelyek szerint a testnek megvan a saját intelligenciája, hogy életben tartsa saját magát – ami ha csak a légzésre vagy az emésztésre gondolunk, nem kis feladat, mégsem kell külön foglalkoznunk vele, hacsak nincs valami gond.
Én magam régen nem voltam annyira az állatokért, de a munkám közben – amikor segítséget kértek tőlem – azt vettem észre, hogy az állatok és az emberek közötti különbség egyre kevésbé igaz. Vagy inkább a különbségek helyett a hasonlóságokra lettem figyelmes, ezek lettek a fontosabbak.