Vannak emberek, akiknél úgy tűnik, hogy egyik pillanatról a másikra mintha teljesen megváltozna a személyiségük, például barátságosból ellenségessé válnak. Akár egy órán belül is megtörténhet egy ilyen változás. De vajon hogy jön ide a fejlődés?
Biztos mindenkinek volt olyan rokona, akit szeretett a család, de idős korára „rosszindulatúvá” vált, vagy „nem teljesen beszámíthatóvá”. Persze a család ilyenkor elkönyvelte, hogy: olyan, amilyen. De nem lehet az ilyen helyzetekből tanulni, hogy ne kövessük ezt a példát?
A természet egyik alaptörvénye, hogy ha nem a fejlődést választjuk, akkor az energia a rombolást, leépülést fogja táplálni. Az elmúlt évszázad történelemében is látszik ez a törvény, hiszen ahogy Erich Fromm pszichológus, filozófus is írta (nagyon konyhanyelvre lefordítva), hogy az emberek ha nem tudnak építeni, akkor rombolni fognak.
Sokaktól hallottam, hogy amikor nyugdíjba mentek – bár utálták a munkájukat és örültek, hogy soha többet nem kell az utált munkahelyre bemenniük – akiknek nem voltak terveik, nem volt igazi, szívből jövő hajtóerő, azok rövid távon nagyon megbetegedtek.
Azok viszont, akik úgy érezték, hogy ez az életük egy új fázisa, új lehetőségekkel, és folytatták az önfejlesztést, tanulást, azok egészségesek maradtak. Ebben az esetben nem csak újabb könyvek elolvasásáról van szó, hanem személyiségfejlesztésről, önismeretről, a világgal való együttműködésről.
Mindenkinek történtek az életében olyan szituációk, események, ami talán örök sebeket okozott, olyan terhek, amik akár fizikai nyomot is hagytak, de rajtunk múlik, hogy ezeket a fejlődésünk részeként kezeljük, vagy felnőtt-gyerekként újra és újra előrántjuk fegyverként, vagy az élettel szembeni felmentésként.
Az önismeret nem a sebek nyalogatását jelenti, hanem az igazi én felfedését, felfedezését, akik igazából vagyunk, túl a sebeinken és sérüléseinken. Mások hibáztatása mindenképpen tévút és figyelmeztetés arra, hogy a saját lelkivilágunkban tegyünk rendet, ne kívül keressük a megoldást.
Nem mindig egyszerű, nem mindig kényelmes, de megéri. Azok, akik törődnek saját magukkal, a saját lelkükkel, nemcsak teljesebb, de egészségesebb életet is élnek. Ezért fontos a fejlődés.