Erre a földre születtünk és bizonyára megtapasztalta már mindenki, hogy egyetlen valami állandó és az a változás. Minden folyamatosan változik. Ez pedig a félelem alapja.
Nem egyszer hallottam, hogy vannak, akik inkább nem alakítanak ki közvetlenebb kapcsolatot senkivel és semmivel. Igaz, így nem érheti őket csalódás. De vajon megéri? Mi mindent követünk el, hogy eltompítsuk a félelmet, az érzéseket? Fontosabb a félelem, mint maga az élet?
Mi van, ha minden, amit érzünk teljesen természetes és rendben van – és így, ezekkel az érzésekkel együtt kerek, teljes az élet? Mi van, ha sebezhetőek maradunk, és nyitott szívvel tudjuk megélni az életet a teljes intenzív valójában?