Tudod, mi mindennek állsz ellen?

A történelemórán az tanultuk, hogy az ellenállás jó. Vajon a saját életünkben is hasznos?

Az ellenállással szembesülünk minden alkalommal, amikor felbukkannak a „nekem ne mondják meg”, vagy az „én soha” és a hasonló mondatok. Sokszor nem csak a szavak, gondolatok szintjén jelenik meg, hanem a testben érezhető, szorító érzés formájában is.

Tűnhet úgy, hogy ezek az érzések megvédenek a kellemetlen helyzetektől. De az ellenálláshoz kapcsolódó tanult reakciók legtöbbször nem valós információra épülnek, így elég kevés ilyen helyzet akad. Mondhatni nincs is. Az ellenállás olyan, mint az autó a behúzott kézifékkel. Nem tudunk vele száguldozni, ezért nem veszélyes, viszont nem is jutunk vele sehová.

Amikor valamin változtatni szeretnénk, például megszabadulni egy szokásunktól, vagy a munkahelyünkön töltött idő kínszenvedés és ha kérnek valamit, akkor az maga a pokol. Az ellenállás miatt.

Mit lehet tenni? Van, hogy erőt veszünk magunkon és megtesszük, amit megkövetel a haza, de ez nem mindig működik. Az ellenállást is el lehet engedni. Küzdelem nélkül.

Következzen egy gyakorlat, ami megmutatja, hogy miről is van szó.
Szánj rá legalább egy napot, és figyelj oda az érzésekre, amiket a testedben érzel amik megjelennek, miközben részt veszel a mindennapokban, például amikor Tv-ben a híreket nézed, csekket fizetsz be, vagy valakivel beszélgetsz.

Észreveheted, hogy bizonyos témáknál a tested védekező pozíciót vesz fel, bizonyos pontokon (legtöbbször gyomortájékon, vagy a mellkasban) megjelenik egy szorító érzés, vagy összehúzódás.

A feladat annyi, hogy mindenféle kommentálás és ítélkezés nélkül figyeld meg azt az érzést, vagy érzelmet, amit éppen érzel. Ne akarj megszabadulni tőle. Csak legyél együtt vele.

Azt fogod észrevenni, hogy ha adsz neki egy kis időt, a szorítás engedni kezd, és azt is észreveheted, hogy ez egy eltúlzott reakció sokszor nem is valóságos helyzetekre.

Ahogy folytatod a gyakorlást észreveheted, hogy olyan dolgok is felkavarják az ellenállást, amire nem gondoltál volna. Például a pénz, aminek azért állnak sokan ellen, mert félnek mások ítéleteitől.

Az Elengedés Módszertana tanfolyamon bővebben meg tudom mutatni, hogy hogyan tudod az ellenállást és a negatív érzelmeket egyszerűen, még hatékonyabban és könnyedén elengedni.

A tanfolyam részletei:
http://www.tobbminttudat.hu/?p=129

Az Elengedés Módszertanáról:
http://www.tobbminttudat.hu/?p=66

Elengedés Módszertana tanfolyam Budapesten és Szegeden

Érezted úgy, hogy szétvet az ideg? Aztán a körülötted lévők itták meg a levét? Vagy hogy a kétségbeeséstől nem tudtál megszabadulni, pedig abban a helyzetben jobb lett volna tisztán látni?

Ha vannak olyan érzéseid, amikkel nem tudsz mit kezdeni, szeretettel meghívlak az Elengedés Módszertana tanfolyamra, ahol megtanulhatod elengedni ezeket az érzelmeket.

A módszerről bővebben itt olvashatsz:
http://www.tobbminttudat.hu/elengedes-modszertana/

A kétnapos tanfolyam időpontja Szegeden:
2015. június 6-7-én 10:00 – 17:00 óráig
Helye: Új Lemúria sorsfordító műhely, Szeged, Tavasz u. 19

A kétnapos tanfolyam időpontja Budapesten:
2015. május 30-31-én 10:00 – 17:00 óráig
Helye: Éden stúdió, Budapest, IX.ker. Ráday u. 29.

Jelentkezni és érdeklődni lehet:
Németh Miklós
e-mailben: nemethmiklos77 kukac gmail.com
telefonon: 06 30/376-8018

Miért kell több információ?

Manapság rengeteg helyen lehet leírásokat találni, egészség témakörben, ami alapján néhányan próbálják kezelni a problémájukat. Ez nem ilyen egyszerű, és sokszor nem is működik. A gond, hogy túl kevés az információ.

Egy férfi, miután az orvosa májproblémát diagnosztizált nála, engem a javulás támogatása miatt keresett fel.

Az általa talált leírások alapján, mivel a májhoz azt írták, hogy a kínai öt elem közül a fa tartozik hozzá – amihez a savanyú íz tartozik, toronyiránt ment, és teletömte magát savanyúsággal, amitől aztán még rosszabbul lett.

Izomteszttel kiteszteltük, hogy a meridiánok (szervekhez kapcsolódó energiacsatornák) közül melyik energiahiányos és melyik túlenergizált. Minden esetben érdemes kitesztelni, mert csak a tünetek alapján sokkal nehezebb összerakni a teljes képet. Olyankor a legkisebb részletek is számítanak és nem biztos, hogy a felmérés belefér egy órába.

Kiderült, hogy valóban a máj meridiánban volt túlenergia, de ahol túl sok van, ott nem erősíteni kell. Ahol túl sok energia van, ott általában túlműködik a szerv, esetenként fájdalom vagy valamilyen gyulladás is fel szokott lépni. Ahol energiahiány van, ott általában valami alul működik.

Mivel a meridiánok rendszere zárt rendszer, ha valahol többlet van, akkor máshol hiány keletezik. A test egészét érdemes figyelembe venni, mert a tünet lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa és például más meridiánokat is korrigálni kell ahhoz, hogy helyreálljon az egyensúly, az áramlás.

Az esetében minden meridiánt leteszteltem a meridiánórán (ez azt jelenti, hogy a nap 24 órájában két óránként a tizenkettőből más és más meridián aktív egy sorrend szerint), és mivel különös mintázatot nem láttam a meridiánok állapotában, elég volt a tüdő meridiánt erősíteni. Ehhez néhány pontot kellett megfogni a kezén és a lábán.

Perceken belül lehetett látni a tekintetén, hogy valami megváltozott. Kisimult az arca, és mondta, hogy a feszülés, amit addig folyamatosan érzett, teljesen eltűnt. Ahhoz, hogy az állapota rendeződjön, foglalkozni kellett a problémája okával is.

Amikor valakinek a tünetei hasonlítanak máséra, nem biztos, hogy ugyanaz a probléma oka, így a megoldás sem. Mindenki különbözik és az számít, ami hasznos számára, ami működik, mert a sémák sokszor nem működnek.

Ebből látszik, hogy sokszor sokkal több információra van szükség.

Lapítsd le a piramist önmagadért!

Halad az életed valamerre, vagy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd? Tehetsz valamit önmagadért.

“A spirituális praxis egyik legfontosabb pontja, hogy ne próbálj elmenekülni a saját életed elől, hanem nézz vele szembe – teljesen alapossággal és mindenre kiterjedőn.”
– Dainin Katagiri zen mester

Hallottam mostanában, hogy – először alapozd meg a jövődet, aztán majd amikor nyugdíjba mész, ráérsz megtalálni önmagadat. Ennek alátámasztására gyakran előkerül a Maslow-piramis, vagy más néven a Maslow-szükséglethierarchia, amiben az alapvető életfenntartási szükségszerűségektől haladunk az önmegvalósítás felé (akármit jelentsen is ez).

Mi van, ha ez nem mindig igaz, nem mindig kell, hogy így legyen?

Amikor felbukkan valahol a Maslow-piramis, valahogy mindig Jan Carlzon könyve jut eszembe „Lapítsd le a piramist!” címmel, amiben leírja, hogy hogyan varázsolta az SAS-t a hanyatlás és pénzügyi veszteség után az év légitársaságává. A titka az volt, hogy a hierarchiát rendezte át, az egymásra épülő elemeket egymás mellé helyezte.

Mi van, ha az önmagunk keresését a hétköznapi élet részeként éljük meg? Megkímélhetnénk magunkat attól, hogy az életünk nagy részét azzal töltjük, hogy utáljuk, amit csinálunk. A nyugdíjaskor nem az a kor, ahol el kellene kezdeni élni.

Persze szükséges anyagi alapokat teremteni, igen, van egy időszak, amikor nincs túl sok mozgásterünk, és akár összeszorított fogakkal teremtjük meg az alapokat, de nem azért vagyunk itt a földön, hogy egyre távolabb kerüljünk önmagunktól, és kiégett áldozatokként végezzük.

Mi a haszna önmagunk keresésének? Az, hogy észrevegyük, hogy kik és mik vagyunk igazából. Amint ezekkel szembesülünk, békésebbek leszünk, mert már látjuk, hogy amin idegeskedtünk, egyszerűen nem igaz. Észrevehetjük, hogy az egész emberiség részei vagyunk, egy egység részei, amiben senki sem kevesebb vagy több másnál. Az, hogy értelmetlenné válik minden konfliktus, versengés másokkal mert egy vagyunk.

Az is haszna, hogy megtaláljuk, hogy mi az, amit szívesen csinálunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszünk semmit, csak nem küzdünk valami ellen, amit éppen csinálunk. Ha valamit szívesen teszünk, azzal az egész emberiség számára hasznosak lehetünk.

Önmagunk keresése az egyik távol-keleti megközelítés szerint annyit jelent, hogy lebontunk, elengedünk mindent, ami nem mi vagyunk. A jó hír az, hogy nem kell barlangban ülve életeken át várni arra, hogy megtaláljuk önmagunkat. A nyugati világ életritmusa bőven ad szituációkat, amik rámutatnak olyan részeinkre, ami csak arra vár, hogy elengedjük.

Mi a változás egyik ellensége?

A tapasztalat egy olyan lámpás a hátunkon, amelynek a fénye csak az általunk már megtett utat világítja be. -Konfuciusz

Sokszor előfordul, hogy változást szeretnénk az életünk egyik vagy több területén, de újra és újra felbukkan: a tapasztalat. Az, hogy „ez így és így szokott történni”. Ez az egyik legnagyobb akadály. Ha igazán szeretnénk a változást, rugaszkodjunk el attól, hogy mi szokott lenni, és engedjük meg, legyünk nyitottak arra, hogy valami új történjen (amit akár el sem tudunk képzelni).

Miért Több, mint Tudat?

Miért Több, mint Tudat?

A tudat önmagában csak egy szó. Viszont ha a mögöttes jelentését nézzük: Minden – kivétel nélkül. Az egész univerzum. Minden, amit érzékelünk, minden, amiről tudunk, a gondolataink, az érzéseink, maga a létezés. Azért több, mert az idea, a szó önmagában határokat sejtet. Az, hogy több – a végtelenbe, a határtalan felé mutat. Túlmutat mindenen, aminek csak a gondolat szabhat határt.

A hétköznapi életben legtöbbször nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy milyen képességeink, lehetőségeink vannak, mert megtanultuk csukott szemmel és hátrakötött kézzel élni az életünket. Mindezt egyszerűen azért, mert így tanultuk. Az alaptermészetünk a teremtő képességünk, az öröm és az, hogy mindig van választásunk.

www.facebook.com/tobbminttudat